dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

Bevezető

2013 14

2013-2014 Hazai dominancia, európai kérdőjelek

A 2013-2014-es idény, egy eredményekben nem túl sikeres felkészülési időszakot követően, egy csodálatos, katartikus 4-0-s kupagyőzelemmel kezdődött. Igen, ez volt az a meccs, amiből mindenki nagyon szeretett volna messzemenő következtetéseket levonni, de mint érezhettük, és mint később ki is derült, ezt nem tettük volna helyesen. Elindult a bajnokság is, ahol két győzelemmel vettünk rajtot, egy szolid 1-0 után ismét a Lazionak rúgtunk négyet, eddig minden rendben volt.

De csak augusztus végéig. A válogatott szünetről hazatérő játékosok, mintha csak lézengtek volna a pályán, a BL-rajt is csúfos lett, egy meccset leszámítva mindig kaptunk gólt, általában elemi hátvédhibákból. Az eredmények hellyel-közel jöttek, de a mutatott játékkal csak a legelvetemültebbek lehettek elégedettek, egy gólosnál magabiztosabb győzelmünk nem is volt.

Ez az eredménysor folytatódott egészen október 20-ig. Ebbe beleesett a hazai, Galatasaray elleni BL-összecsapás is, ahol az elmaradt győzelem később ingoványos talajra kényszerített minket, ahol nem sikerült helyt állni (a játék a szavakkal itt nem csak képletes). Az idény fordulata azon az október 20-i napon 15 percbe sűríthető, amikor is 2-0-s vezetésről ennyi idő kellett, hogy kapjunk négy gólt, és veszítsük el a veretlenségünket idén. Az ezt követő, Real Madrid elleni mérkőzés új felállást és jobb játékot hozott, de a játékvezető megfosztott minket egy nagy sikertől, aminek talán szintén köszönhetjük a búcsút, de azért biztos három ponttal a Bérnabeuból nincs csapat a földön, aki számolni merne.

Novemberben elkezdtük az év végéig tartó gólnélküli, illetve inkább csak kevés gólt kapó szériánkat. Caceres suta hazagurítását bánhatjuk innen a legjobban, de ne feledjük, hogy emellett ő volt azon a torinói éjszakán a meccs embere, ezzel együtt is.

A december eleje a spórolásról szólt, a Galatasaray elleni, mindent eldöntő mérkőzésre. Igen, mondhatják, hogy nem itt ment el a továbbjutás, hogy azt már hamarabb be kellett biztosítani, hogy a hazai csapatnak is ugyanolyan rossz volt a pálya, őket is egy megzavarták a körülmények, DE (had hozzak egy mindenki számára érthető, és átélhető hasonlatot), ha vizsgát csak harmadszorra sikerül letenned, akkor senkit sem fog érdekelni, hogy hányszor próbálkoztál előtte. A tény, hogy sikerült, egyedül az fog érdekelni mindenkit, és neked sem fogja senki sem felhánytorgatni, hogy csak harmadjára jött össze. Ha van rá lehetőség, és van rá esély, az utolsó szalmaszálat is meg kell ragadni. A pálya állapota pedig a futballt inkább játszó csapatnak volt rosszabb, ez pedig a Juventus, efelől ne legyen senkinek semmi kétsége!

Ezek után valami hihetetlen január következett. Évek óta szinte hagyomány volt, hogy ebben az időszakban a Juventus csak szenved, de Pogba a hátára vette a csapatot, és 12-4-es gólaránnyal hoztuk ezt a kritikus időszakot, többek között a Romát is két vállra fektetve.

Itt dőlt el először a bajnokság. Látszódott is, hiszen a február eleji Inter elleni meccstől kezdve csak a lehető legminimálisabb arányú győzelmeket könyvelhettük el. 1-0-k és 2-1-ek sorozata mutatta, hogy az igazán lényegi rész majd az Európa Liga torinói döntője lesz már.

Itt a Trabzonspor-Fiorentina-Lyon-Benfica négyes fogat jelenthette volna a döntőbe jutást, és a serleget, amit akkoriban mindenki mindennél jobban akart. Az első három csapaton kisebb-nagyobb nehézségek árán túljutottunk, hogy a Benfica parancsoljon megálljt a csapatnak, és hozza felszínre valószínűleg a „contei” Juventus egyértelmű gyengeségeit.

Az idényt a megkérdőjelezhetetlen bajnoki cím tette fényessé, azonban erre a fényre a BL-EL út komoly árnyékot vetett.

Az átigazolási időszakra úgy fordultunk, hogy legnagyobb értékeink előtt sorban álltak az európai kupacsapatok, majd ezt tetézte a júliusi döntés, miszerint Conte leköszön a csapat éléről. Ami utána következett, az már a nagy betűs TÖRTÉNELEM.

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció