dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

Bevezető

2014 15

2014-2015 – Duplázás és BL-döntő, újra európai nagy csapat a Juventus

2014 szeptemberére rengeteg kérdőjellel készült a Juventus. Antonio Conte lemondása, majd az olasz válogatott élére való kinevezése után az igen megosztó Massimiliano Allegri vette át a csapat irányítását. Komoly veszély volt, hogy az akkori sorozatos bajnokcsapatot szétkapkodják, ez egyben igen erősen alá is húzta volna Conte döntését, azonban többek számára meglepő módon a legnagyobb sztárok maradtak a csapat mellett.

Akkoriban már komoly dilemma volt, hogy milyen játékrendszert is kellene játszania a csapatnak, mivel a 3-5-2 totális bukása volt a Benfica elleni EL-elődöntő dupla mérkőzése, azonban nem valószínű, hogy az előző vezetőedző képes lett volna ezen változtatni, így ha mást nem, hát a játékrendszer változását várhattuk Allegritől.

Az első mérkőzések tapasztalata alapján talán fegyelmezetlenebbnek tűnt a csapat, amit eleinte a jó játék is elkerült. Később kiderült, hogy az, amit mi fegyelmezetlenségnek hittünk, az valójában a régen várt egyéni megoldások, és a kreativitás megjelenése a csapat játékában, és október körül a jó játék is megérkezett.

A Bajnokok Ligájában féltávig csak azzal tudtunk villogni, hogy a kötelezőt (Malmö elleni mérkőzés) hoztuk, de mind az Olympiakosz, mind az Atletico Madrid ellen elbuktunk. Ezért egyre erősebb hangok érkeztek Allegrivel szemben, aki az október-novemberi megtáltosodást (Juventus-Parma 7-0) meglovagolva egy őrült hajrával bevezette a csapatot az egyenes kieséses szakaszba, így tulajdonképpen legitimálta is személyét a kispadon, hiszen Contéval ez egyszer nehezen, egyszer pedig egyáltalán nem sikerült.

A januári forma történelmileg kényes pont a Juventusnál, azonban ebben az időszakban sorozatban második évében döntötte el tulajdonképpen a bajnokságot a Juventus. Lassan tényleg kitörölhetjük a „januári botladozás” címszót a csapat jellemzői közül. Egy hónapon belül ikszeltünk az Interrel, megvertük a Napolit és a Milant is, így minden üldözőnket leszakítottuk, figyelhettünk a BL kieséses szakaszra, illetve az Olasz Kupára, amit januárban szintén sikerrel kezdtünk a Hellas Verona és a Parma elleni győzelmekkel.

A legrangosabb európai kupasorozatban a Dortmund elleni páros csata felrakta a térképre a Juventust, nagyon magabiztosan, és szenzációs gólokkal ütöttük ki az egyébként nagyon szimpatikus, abban az időben már felfelé ívelő formát mutató ellenfelet.

Az idény akkor fordulhatott történelmivé, amikor kisorsolták a csapatnak a Monaco gárdáját, az egyetlen csapatot, aki ellen abban a szakaszban több, mint 50% esélyt adtak a szakértők, közben a kupában is beküzdöttük magunkat a döntőbe a Fiorentina ellen.

A Monacot a vártnál nehezebben ugyan, de Vidal 11-es góljával sikerült két vállra fektetni, jöhetett a Real Madrid. Ez már a lehető legkomolyabb erőpróba volt és nem hittünk a szemünknek, hogy ez bizony már az elődöntő, amiről 2003-ból igen kellemes emlékeket őrzünk a spanyol csapatról.

Ha a Dortmund elleni siker hangos volt, akkor a Madrid elleni egyenesen fülsiketítő. Európa deklaráltan legjobb védelme megállította a sztárokkal teletűzdelt ellenfelet és 2003 után újra Bajnokok Ligája döntőbe vezette a csapatot (kinek volt ekkorra kétsége Allegri képességeit illetően?) (és kinek Conte képességeit illetően??).

A mérkőzés felvezetése a Lazio elleni 2-1-es Olasz Kupa siker volt, ami a három arany csillag mellé az ezüst csillagot is a mezünkre varratta, az olasz labdarúgás történelmében a Juventus lett az első csapat, aki tízszer nyerte meg a hazai kupasorozatot.

Majd jöhetett az, amit szerintem többen könnyes szemmel éltünk át: Gigászok csatája, Juventus-Barcelona BL-döntő Berlinből. A győztes triplát ünnepelhet a mérkőzés végén, igazi rangot adott több dolog mellett ez is az összecsapásnak.

A Juventus komoly ellenfele volt a Barcelonának és nagyon sokáig úgy tűnt meg is verheti, azonban a világ legjobb támadó-triója felülemelkedett a világ legjobb védelmi trióján, és 3-1 arányban vereséget mért az olasz csapatra. Mindannyiunkban inkább a büszkeség volt jelen, de tudtuk, hogy sok játékosnak talán ez volt az utolsó esélye arra, hogy elhódítsa ezt a serleget. Tevez-Pirlo-Vidal-Pogba, és a védelem hozták össze a csapatnak ezt a történelmi idényt, közülük pedig Tevez-Pirlo, és Vidal is távozott a szezon végén…

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció