dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

Angelis del Nero - La mia Strada: Ne nézz hátra!

  • Írta: Suttogo

A pályáról hordágyon vittek le, majd a kispadról nehezen az öltözőbe szökdécseltem egyik csapattársam segítségével. Az öltőző folyosón már várt édesanyám, aki segített elvinni a sportorvoshoz. Signori doktorúr már várt rám, szomorúan fogadta telefonhívást miszerint megint komoly sérülés van kinézőbe.

- Fiam, fiam. Hát nem tudsz vigyázni magadra? – csóválta a fejét az orvos. Na, lássuk azt a sérülést, hátha nem is akkora a gond. Mutasd, hol fáj!

Rámutattam a bokámra, ami addigra jócskán felduzzadt. A doktorúr is észrevette közben és hozzá is látott a vizsgálathoz. Különböző irányokba mozgatta a lábfejem, hogy hol fáj igazán, majd megtapogatta, mivel a fájdalmat akkor már nem nagyon tudtam elkülöníteni, az egész lábfejem lüktetett.

- Angelis, van egy jó meg egy rossz hírem. Talán a rossz hír nem is olyan nagy dolog, mint gondolnád. Bár elsőre súlyosnak tűnik a sérülésed, de szerencsére ez elég gyakori és gyorsan gyógyítható sérülés, azonban két hét pihenőt javasolnék neked. A gyógyulás második hetében már próbálkozhatsz laza kocogással, de a labdás edzéseket addig is kerüld el – zárta Signori úr a kezelést.

Nagy megnyugvással töltöttek el a szavai, de a két hét kihagyás megint nem a legjobbkor jön. Van-e egyáltalán olyan, hogy jókor jön egy sérülés? Mindegy is, a lényeg, hogy nagyon elkezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogyan lehetne a sérülékenységem javítani. Mire megszületett a fejemben egy elképzelés rögtön meg is kerestem a sportorvosunkat, aki egész jó ötletnek tartott párat és el is mondta, hogy már egy ideje dolgozik egy sérülékeny fiatal labdarúgók számára is hasznos tréningtervvel. Igazából nem magam szültem a megoldásokat, amelyeket megbeszéltem orvosunkkal, kicsit utánajártam a Juve nagy csillagai mivel is vészelték át a sérüléseket és mivel próbálták magukat erősíteni. Egészen hasonló dolgokat sikerült kihámozni, mint amit Signori úr is elkezdett jóval tudományosabban összeállítani. Megtisztelő módon, így én lettem a kísérlete első számú alanya.

Pancsolni mindig is szerettem, de sosem szerettem csak a hosszok végeláthatatlan rovása miatt lejárni az uszodába vagy a strandra, most azonban erre volt szükségem. A tanulásra szánt időm, így kicsit eltolódott délután, de igyekeztem beszuszakolni valahogy a napjaimba. Nagyon nehéz időszak volt, és kellemetlenül próbára állított, de hála a környezetem támogatásának, büszkén mondhatom, hogy erősebben kerültem ki ebből a helyzetből is.

A kedvemet rendesen elvette, hogy megint ki kell hagynom pár meccset, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy ez legközelebb ne történhessen meg még egy ilyen alattomos szabálytalanságot követően sem. Csak a fejlődésem progresszivitása lebegett a szemem előtt, ami Signori doktor úr edzéstervének köszönhetően igen látványos ütemű volt. Egy szép, napos szeptemberi szerda délutánon, már újra beállhattam edzőmérkőzésre. A lábam fájdalma szinte teljesen elmúlt, de tudtam, hogy ez még mindig édeskevés a csúcsteljesítményhez, és a Juventusban e nélkül nem szerepelhetek. Vajon az ő sérülésekre felkészítő edzésük miben jobb, mint amit a doktor úr kitalált? Az eszközpark adott, de mindent pusztán tárgyakkal és gyógyszerekkel nem lehet elérni. Legalábbis én így gondoltam. Persze a profi sportolóknál már rengeteg tényező szerepet játszik ebben, de engem minduntalan az foglalkoztatott, hogy hogyan tudnék úgy maximumot nyújtani a pályán, hogy ne az legyen az érzésem, mint egy túlspannolt rugónak, amely a legkisebb plusz erőhatástól is robbanásszerűen szétszakadhat. Rövid időn meg kellett találnom a válaszokat, mert az idő csak telt és telt, viszont a Serie A nem fog rám várni örökké, rengeteg srác van, aki a legendás zebracsíkos mezre pályázik és ezek közül sokan már az ő szellemükben is nevelkedtek.

Mihamarabb meg kellett találnom a megoldást, mert az élet nem vár meg és örökké bosszús lettem volna, ha nem sikerül eljutnom oda, ahová el akartam és tudtam, hogy eljuthatok. De akkor a Padova ifistáinak egyike voltam, és nem merenghettem mindörökké, a gólszerzés volt a feladatom. A következő mérkőzést Milánóban játszottuk, ami máig ifi éveim legfantasztikusabb mérkőzésének tartok…

Bővebben...

Angelis del Nero - La mia Strada: Ziccer

  • Írta: Suttogo

Meccs nap. Az öltöző ablakán beszűrődő napsugarak megcsillantak stoplis cipőimen, amint elővettem edzőtáskámból. Te jó ég, de vártam ezt a pillanatot. Az adrenalin belengte a levegő, alig bírtam kivárni, hogy pályára lépjek.

Bővebben...

Hazatérés

  • Írta: PG

Sokat gondolkodtam már azon, hogy mi lenne az az ár, amit megfizetnék azért az élményért, hogy például a Star Warst először láthassam újra, még úgy, hogy nem tudok róla semmit, vagy a kedvenc sorozatomat, talán, hogy újra éljem az első szerelmet, esetleg, hogy először térjek haza….

Bővebben...

Angelis del Nero - La mia strada: Út az ismeretlenbe

  • Írta: PG

Sohasem szerettem futni, de ez a futball velejárója. Ha az ember profi akar lenni, akkor pedig nem elég csak „futni”, iszonyatos tempóváltásokat is kell kezelni, miközben pontosan kell helyezkedni, utat nyitni a társnak vagy kérni a játékszert. A tv-ben minden olyan egyszerű. Mágnestáblákat megszégyenítő módon olvasható le mindkét csapat taktikája, sőt még a futballisták erőnléte is teljesen egyértelműen olvasható, persze, hogy mindenki tud okoskodni mit és hogyan is kellene csinálni. Bevallom én is fogom a fejem, némely megmozdulásnál, de ez ugyanúgy rajtam is csattanhatott volna bármikor és bizonyára csattant is. Ilyen helyzetben természetes, hogy az elvárás magas, de azzal senki vagy csak nagyon kevesen vannak tisztában, milyen felfoghatatlanul küzdelmes élmény -, ha lehet így fogalmazni – visszatérni egy komoly sérülést követően.

Bővebben...

Angelis del Nero - La mia strada: Az első lépés

  • Írta: Suttogo

Hat hónap, hat hónap. Zúgott fejemben az orvos utolsó mondata. Tényleg ennyi lenne az egész? Eddig tartott a karrierem. Szó sem lehet róla, ez nem történhet meg. Velem nem történhet meg. A buta döntésem miatt úgy éreztem hihetetlenül lekeskenyedett az addig felbecsülhetetlenül széles végső cél felé vezető sztráda. Borzalmas időszaka volt ez fiatalkoromnak, ugyanakkor nagyon hasznos, mert ha játéktudásban nem is fejlődtem, de egy olyan tanulsággal lettem gazdagabb, ami életre szólónak bizonyult.

Bővebben...

Belépés/Regisztráció