dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

jh day banner

Angelis del Nero - La mia strada: Üresjárat

Angelis del Nero - La mia strada: Üresjárat

A labdarúgás egyszerű sport. Csak futni kell tudni sokat meg rugdosni egy labdát. Na persze. Ezt remélem, senki nem gondolja komolyan. Ha tényleg ennyire egyszerű lenne, akkor mindenki profi futballista lenne a világon, aki rájönne, hogy így milyen magasságokba lehet jutni. 

 Az első edzés után naiv gyerek fejjel persze én is azt gondoltam, hogy nem kell mást tennem csak szórakozni és élvezni a játékot. Milyen érdekes, hogy mégsem tudnék olyan játékost említeni, akinek csupa szórakozás lett volna a labdarúgás. Talán Ronaldinho volt az egyetlen, az igazi csillag, aki, ha akart szenvedés nélkül nyújtott olyan teljesítményt, amely előtt még a legnagyobb sztárok is leborultak. A profi futball uralta tempó és elvárások aztán szépen lassan őt is megkoptatták és néha-néha mintha kedvét is szegték volna.

Az első edzés után édesanyám örömmel hallgatta, ahogy diadalittasan, megállás nélkül beszéltem az első sikereimről. Valószínűleg, azért is, mert érezte végre, van egy dolog, ami kellően lefáraszt, és végre nem otthon csinálom a balhét. A hét következő két edzése is hasonlóan nagyszerűen telt, úgy tűnt kaphatok édesanyámtól egy focicipőt is, így még jobb teljesítményt tudok majd nyújtani. Előtte azonban még várt a csapatra egy mérkőzés, amire Torrettini edző rögvest be is nevezett. A csapatból senki nem kérdőjelezte meg még a háta mögött se a döntést. Mámorító érzés volt, hogy mindenki ennyire mögöttem állt és azt éreztették velem, hogy egy ilyen ütőképes játékossal csak nyerni lehet.

- Fiúk, gyertek ide! – kiáltotta a mester a mérkőzést megelőző kupaktanácson. A következő mérkőzés, az idei harmadik mérkőzésünk lesz. Eddig csak egy döntetlenünk és egy vereségünk van, ha azt akarjátok, hogy bekerüljetek a nemzeti válogatóba, akkor mostantól sokkal többet kell nyújtanotok. –közölte izgatott hangon Alberto Torretini. Nincs elvesztett labda, nincs elfutó ellenfél. – ezek a mondatok abban a pillanatban a fülembe égtek és azóta is kísérnek utamon.

A megbeszélést követően kijelölte a kezdőcsapatot, majd félrehívott és elbeszélgetett velem. 

- Fiam, ez a mérkőzés mindnyájunk számára nagyon fontos. Ezt remélem te is érzed. Most a saját edzői elképzeléseimet is félredobtam, amikor ilyen rövid idő után a kezdőbe raktalak. Szerezz nekünk gólokat, hozzuk el azt a három pontot! – mondta rideg őszinteséggel Torrettini.

Bár büszkén adtam egy pacsit neki, de mintha hirtelen émelygés kapott volna el. Iszonyú terhet rakott rám a tréner, a lábaim egy csapásra legyengült, mintha ólomból lettek volna. Ahogy kiértünk a pályára egyre borzasztóbban éreztem magam, de muszáj volt küzdenem. Az általános iskolások számára kiírt bajnokság szabályai szerint egy félidő 20 perc játékot jelentett, így nem jutott sok időm a gondolkodásra. Csak kínosan futkorásztam a pályán és vétettem buta hibákat. Most már nem csak az ócska cipőm volt az ellenfélnek nevetség tárgya. Szörnyű volt, legszívesebben helyben elsüllyedtem volna a föld alá és soha nem jöttem volna vissza.

Mit csinálsz Angelito? Miért bénázol, nem igaz, hogy egy labdát nem tudsz átvenni? – förmedt rám csapattársam Ludovico.

Képtelen voltam válaszolni, csak lesütöttem a fejem. Édesanyám öröme kezdett alábbhagyni, bár még mindig hevesen szurkolt nekem, de olyan volt mintha fokozatosan hoznám rá a szégyent. Aztán megtörtént a legnagyobb baj. Gólt kaptunk. A csapatunk érezhetően megroppant az egyre növekvő felelősség súlya alatt, amiről azt gondolták majd én leveszem a vállukról. Ezt az ellenfél is megérezte és percek múlva már kétgólos előnyre tettek szert.  Ahogy a bíró sípját fújva jelezte az első félidő végét, megsemmisítve vonultam le a pályáról, miközben éreztem a csapattársaim csalódott tekintetét végigfutni rajtam. Elvették az örömömet, elvették a játékomat. Úgy éreztem mégse akarok focista lenni, sőt focilabdát se akarok soha többet látni. De miért is hagytam, hogy ez így történjen? Ki vagy mi férkőzött a fejembe? Még az elején vagyok, nem hagyhatom magam, jelentkeznem kell foggal-körömmel játékra.

- Nem hagyhatom, hogy más irányítsa a sorsomat! Ez az én mérkőzésem, győzni fogunk…

Új hozzászólás

Vannak szabályok, be kéne tartani!!!

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció