dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

Angelis del Nero - La mia Strada: Ne nézz hátra!

Angelis del Nero - La mia Strada: Ne nézz hátra!

A pályáról hordágyon vittek le, majd a kispadról nehezen az öltözőbe szökdécseltem egyik csapattársam segítségével. Az öltőző folyosón már várt édesanyám, aki segített elvinni a sportorvoshoz. Signori doktorúr már várt rám, szomorúan fogadta telefonhívást miszerint megint komoly sérülés van kinézőbe.

- Fiam, fiam. Hát nem tudsz vigyázni magadra? – csóválta a fejét az orvos. Na, lássuk azt a sérülést, hátha nem is akkora a gond. Mutasd, hol fáj!

Rámutattam a bokámra, ami addigra jócskán felduzzadt. A doktorúr is észrevette közben és hozzá is látott a vizsgálathoz. Különböző irányokba mozgatta a lábfejem, hogy hol fáj igazán, majd megtapogatta, mivel a fájdalmat akkor már nem nagyon tudtam elkülöníteni, az egész lábfejem lüktetett.

- Angelis, van egy jó meg egy rossz hírem. Talán a rossz hír nem is olyan nagy dolog, mint gondolnád. Bár elsőre súlyosnak tűnik a sérülésed, de szerencsére ez elég gyakori és gyorsan gyógyítható sérülés, azonban két hét pihenőt javasolnék neked. A gyógyulás második hetében már próbálkozhatsz laza kocogással, de a labdás edzéseket addig is kerüld el – zárta Signori úr a kezelést.

Nagy megnyugvással töltöttek el a szavai, de a két hét kihagyás megint nem a legjobbkor jön. Van-e egyáltalán olyan, hogy jókor jön egy sérülés? Mindegy is, a lényeg, hogy nagyon elkezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogyan lehetne a sérülékenységem javítani. Mire megszületett a fejemben egy elképzelés rögtön meg is kerestem a sportorvosunkat, aki egész jó ötletnek tartott párat és el is mondta, hogy már egy ideje dolgozik egy sérülékeny fiatal labdarúgók számára is hasznos tréningtervvel. Igazából nem magam szültem a megoldásokat, amelyeket megbeszéltem orvosunkkal, kicsit utánajártam a Juve nagy csillagai mivel is vészelték át a sérüléseket és mivel próbálták magukat erősíteni. Egészen hasonló dolgokat sikerült kihámozni, mint amit Signori úr is elkezdett jóval tudományosabban összeállítani. Megtisztelő módon, így én lettem a kísérlete első számú alanya.

Pancsolni mindig is szerettem, de sosem szerettem csak a hosszok végeláthatatlan rovása miatt lejárni az uszodába vagy a strandra, most azonban erre volt szükségem. A tanulásra szánt időm, így kicsit eltolódott délután, de igyekeztem beszuszakolni valahogy a napjaimba. Nagyon nehéz időszak volt, és kellemetlenül próbára állított, de hála a környezetem támogatásának, büszkén mondhatom, hogy erősebben kerültem ki ebből a helyzetből is.

A kedvemet rendesen elvette, hogy megint ki kell hagynom pár meccset, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy ez legközelebb ne történhessen meg még egy ilyen alattomos szabálytalanságot követően sem. Csak a fejlődésem progresszivitása lebegett a szemem előtt, ami Signori doktor úr edzéstervének köszönhetően igen látványos ütemű volt. Egy szép, napos szeptemberi szerda délutánon, már újra beállhattam edzőmérkőzésre. A lábam fájdalma szinte teljesen elmúlt, de tudtam, hogy ez még mindig édeskevés a csúcsteljesítményhez, és a Juventusban e nélkül nem szerepelhetek. Vajon az ő sérülésekre felkészítő edzésük miben jobb, mint amit a doktor úr kitalált? Az eszközpark adott, de mindent pusztán tárgyakkal és gyógyszerekkel nem lehet elérni. Legalábbis én így gondoltam. Persze a profi sportolóknál már rengeteg tényező szerepet játszik ebben, de engem minduntalan az foglalkoztatott, hogy hogyan tudnék úgy maximumot nyújtani a pályán, hogy ne az legyen az érzésem, mint egy túlspannolt rugónak, amely a legkisebb plusz erőhatástól is robbanásszerűen szétszakadhat. Rövid időn meg kellett találnom a válaszokat, mert az idő csak telt és telt, viszont a Serie A nem fog rám várni örökké, rengeteg srác van, aki a legendás zebracsíkos mezre pályázik és ezek közül sokan már az ő szellemükben is nevelkedtek.

Mihamarabb meg kellett találnom a megoldást, mert az élet nem vár meg és örökké bosszús lettem volna, ha nem sikerül eljutnom oda, ahová el akartam és tudtam, hogy eljuthatok. De akkor a Padova ifistáinak egyike voltam, és nem merenghettem mindörökké, a gólszerzés volt a feladatom. A következő mérkőzést Milánóban játszottuk, ami máig ifi éveim legfantasztikusabb mérkőzésének tartok…

Új hozzászólás

Vannak szabályok, be kéne tartani!!!

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció