dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

Angelis del Nero - La mia Strada: A törhetetlen fal

Angelis del Nero - La mia Strada: A törhetetlen fal

Vajon létezik-e tökéletes labdakezelés? Vajon létezik-e tökéletes kapura lövés? Vajon létezik tökéletes passz? Vagy a gólok és nagyszerű passzok az ellenfél pillanatnyi hibáiból táplálkoznak? Akkora az összes legendás játékos lényegében egy hazugság lenne, mert nem a saját zsenialitásuk, hanem az ellenfél gyengeségeinek köszönhetik, hogy minduntalan emlegetjük őket?

A padovai éveim vége felé sokat gondolkodtam azon, vajon hogyan lehetnék jobb, mint bárki más. A technikámat kell sokkal nagyobb erőbedobással gyakorolni vagy már-már pszichológusi szinten érezni az ellenfél szándékát és abból építkezni? Az ilyen dolgokhoz hihetetlen jó ösztönnel kell rendelkezni, mert - magától értetődő módon - nincs idő leülni malmozni a szemben álló féllel. Úgy éreztem már elég jól játszom és a technikám már a saját szememben is kezdett megelégedésre okot adni, de tudtam, hogy mindig lehet hová emelni a lécet. Főleg egy-egy hétvégi Juventus mérkőzés megnézése után éreztem ezt. De milyen irányba induljak el?

- Passzolj, passzolj! – kiáltottam Giovanninak. Mire adta volna a labdát abban a pillanatban a nyakamra ért a védő. Hogy ebben mi a különleges? Semmi, hiszen kértem a labdát, természetes, hogy felfigyeltek rám. Amikor már viszont ötödik alkalommal is ott lihegett rajtam az ellenfél ötletem se volt mit kezdjek. Itt a technika már semmit sem ért, olyan érzésem volt, mintha személyesen Franco Baresi gondoskodna a szoros emberfogásról. Egyszerűen leradírozott a pályáról. Teljesen ötlettelen voltam, nem tudtam mivel foghatnék ki a védőmön, hogy végre legalább a kapu közelébe kerüljek. Ütemcsel, testcsel, trükkök, mintha már mindent tudott volna rólam, mind hatástalan volt. Az első félidő szépen lassan el is telt, és ahogy az öltözőfolyosón sétáltunk a félidei pihenőre rendesen meg is kaptam a magamét.

- Angelis, miért nem bírsz végre a kapu elé érni? Ott szerencsétlenkedsz azzal a félkegyelművel. Sztárrá teszed a gyereket. Nem igaz, hogy nem bírsz lefordulni – hangzottak a bíztató szavak csapattársamtól, Claudiótól.

Nem esett jól a sok kritika, amit a többi csapattagtól kaptam, de való igaz megkínáltak nem egy labdával és nem tudtam semmit se kezdeni vele. Amikor nem megy a varázslat, akkor kell az ellenfél fejébe bújni, kizárni a saját gondolkodásunkat és ösztönösen cselekedni. Legalábbis ez volt a tervem. Szerencsére azért az edző ennél pár épkézlábabb és hatékonyabb megoldással és tanáccsal rukkolt elő. De hát ez az ő dolga, nem de?

A második félidőre úgy éreztem, hogy teli ötlettel és tervekkel, az ellenfélnek szinte esélyt sem adó játékkal fogok visszatérni. Félig-meddig ez meg is valósult, de a védőm még mindig nem hagyott nyugodni. A csapatunk sajnos tartalékosan állt ki a mérkőzésre, pedig ezt a meccset nem szabadott volna fél vállról venni. Szerencsétlenségünkre ráadásul úgy szálltak velünk szembe, mint akik vért ittak. Egyszerűen megfojtották a csapatunkat, de ilyenkor mit lehet tenni? Belenyugszol az eredménybe, vagy erőn felül küzdesz? Csúnya dolog lenne a társakat leszólni, miért játszanak ilyen gyengén, de elvégre azért tartalékok, mert nem ők a legjobbak. Ez azonban sovány vigasz annak a pár embernek, akik állandó kezdőként a mélységeket is kénytelenek a pályán végigszenvedni.

Igyekeztem tartani magamban a lelket, és meg is lett az eredménye. A csel bejött a védő elcsúszott egyedül vihettem a labdát a kapura, ahol már-már játszi könnyedséggel fektettem el a kapust. Hatalmas diadal volt ez számomra, sikerült a saját agyamat és beidegződéseimet legyőzni és megverni a kiválóan helyezkedő védőmet. Azonban amilyen tárgyilagosan hangzik ez, olyan száraz volt az öröm is. Csak a labdáért rohantam, de 3-0-s állásnál ez már csak egy kínkeserves, összeszenvedett 3-1-re szépítő gólnak számított. Talán nem győzhet mindig az ember, talán jó ötlet volt pihentetni az igazi kezdőket, de ezt akkor senki nem tudta volna megmagyarázni nekem. Én győzelemre vagyok kódolva, nem ismerem a vereség szót, soha nem adhatom fel…

Új hozzászólás

Vannak szabályok, be kéne tartani!!!

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció