dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

Emlékszem…

Emlékszem…

Emlékszem, a legelső Juventus meccs, amit láttam, egy Feyenoord elleni volt 2002-ből. A meccs érdekessége az volt, hogy a hollandok akkori legjobb szabadrúgáslövője a 16-os vonaláról körülbelül 4-szer próbálkozhatott, számomra azóta is érthetetlenül a bíró minden rosszul sikerült próbálkozását visszafújta, míg a végén csak belőtte a gólt. A kommentátor annyit mondott: „Hát igen, négy próbálkozásból Pierre van  Hooidonk még Buffonnak is belövi.”

Igen, Gianluigi Buffon már 2002-ben is ekkora kapus volt, és ha elfogadjuk, hogy már akkor is a szűk elit tagja, akkor azt mondhatjuk, hogy ez tizenöt éve töretlen, de ne szaladjunk ennyire előre…

A 2002-es meccs után a következő emlékem a 2003-as „la partita perfetta”, ami szorosan kapcsolódik is a ma esténkhez, hiszen az ellenfél szintúgy a Real Madrid volt. A 3-1-es győzelem letéteményesei Trezeguet, Del Piero, és Nedved (micsoda nevek…) voltak. Engem itt ragadott magával a torinói csapat, és nem is hagyom el soha, pedig….

Pedig a mérkőzést követő harmadik évben egy olyan megmagyarázhatatlan és érthetetlen eljárás indult a csapat ellen, amit akkori fejjel fel nem is értettem igazán. Egy dolgot tudtam: Most kell a leginkább kitartani a csapat mellett. Rengeteg dolog felmerült akkoriban, talán még a klub megszűnését is belebegtették. Az első hírek a másodosztályról és 27 pontos levonásról szóltak, aztán ezt konszolidálták, és végül a csapat 8 pont levonással indulva is megnyerte a másodosztályt. A döntés előtt rengeteg nagy sztár hagyta el a „süllyedő hajót”, de egy páran kitartottak. Buffon, Nedved, Trezeguet, Del Piero, örökké a szívünkbe zártuk őket.

A feljutás után rögtön sikerült Bl-helyre becsúszni, azt hittük minden rendben lesz, innentől kezdhetünk fejlődni, de azt az ívet két hetedik hely törte össze aztán teljesen. Ekkoriban olyan játékosok alkották a csapatot, mint Amauri, Diego, Sissoko, Felipe Melo, hogy Molinarot már ne is említsem.

A sikertelenségből kivezető utat akkoriban az új vezetőség az új stadionnal a hátuk mögött, egy tulajdonképpen még csak kiscsapatoknál bizonyító volt klubikonban, Antonio Contében látta. Ez a húzás példásan sikerült, de az általa kitalált 3-5-2-nek Európában komoly korlátai mutatkoztak. Contének vagy nem volt már ötlete, vagy nem kapta meg a játékosokat, akiket szeretett volna, de 2014 nyarán, a nyári felkészülés előtt, kicsit megtörve mondott le.

Az ő taktikáját, és talán sorsát is végül Allegri végzi be úgy, hogy három év alatt két BL-döntőt ér el, és tavaly is a BL-idény legjobb páros mérkőzését játszva esik ki.

Juventus – Real Madrid. Európa két legjobb csapata találkozik egy döntőben, hogy eldöntse, ki lehet az egyetlen – egy versenysorozat már csak ilyen, a végén dönteni kell. A két csapatnak igen gazdag a múltja lejátszott mérkőzésekben, most éppen pont úgy áll, hogy mind a ketten 8-szor győztek a másik ellen két döntetlen mellett.

Nem szeretnék taktikai elemzésekbe bocsátkozni, de három párharcot véleményem szerint érdemes kiemelni, talán itt fog eldőlni minden:

1.: Buffon – Cristiano Ronaldo: Talán nem is csak Buffont, hanem a Bl-idény során mindösszesen három gólt kapó védelmet kellene itt említeni. Nagy kérdés, hogy ez a félelmetes gépezet képes lesz e megállítani egy másik félelmetes gépezetet. (Az MSN-t gól nélkül tartotta 180 percig)

2.: Marcelo – Dani Alves: A futballhoz értők számára talán ez lesz a legkomolyabb összecsapás. A világ két minta szélsője néz farkasszemet egymással. Itt talán döntő tényező lehet, hogy Dani Alvest elmondása szerint Torinóban megtanították egy picit védekezni is, ami most aranyat érhet.

3.: Allegri – Zidane: A legnehezebb kérdés. Mitől jó a Zidane – féle Madrid, Zidanetól? Azt már a fentiekből láthattuk, hogy a Juventus nagyrészt Allegritől IS jó, de véleményem szerint Zidane, ha már csak annyit csinál, hogy nem merül felesleges taktika – magyarázatokba a csapatánál, már előrébb jár, mint sok elődje. Mindemellett Istenként tisztelik a játékosai. Madridban épp erre van szükség, de azt hiszem a Juventus már sokszor bebizonyította, hogy a taktika az érzelmek fölé nő általában.

Óriási az izgalom. A Real Madrid minden BL-döntőjében győzött, a Juventus pedig 8-ból 6-ot elvesztett. Itt lenne az ideje, hogy mi is érezhessük azt, ami egy Barcelona, Bayern München, esetleg pont egy Real Madrid drukkernek körülbelül két évente megadatik, kétségtelen, hogy ehhez most nagyon közel vagyunk.

Ha ma este győz a csapat, akkor a fent leírtakon túl is rengeteg érzelem szakad fel, megkockáztatom, a világ legemocionálisabb ünneplése venné kezdetét, amikor Buffon végre a magasba emelhetné azt a serleget. Elképzelted már, hogy az milyen lenne? Nekem máson sem jár az agyam, és gyönyörű a kép. Ma este ezzel az emlékkel szeretnék gazdagodni.

Új hozzászólás

Vannak szabályok, be kéne tartani!!!

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció