dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

Mentálisan megsemmisültem...

Mentálisan megsemmisültem...

Peregnek a képek a szemem előtt, látom a meccset, nézek magam elé, a semmibe meredek.

 Átfutnak az agyamon a pillanatok, de nem tudok rájönni. Beleolvasok a nyilatkozatokba, a hozzászólásokba, de egyikkel sem értek egyet, csak részigazságokat olvasok, nem tudom belőlük összeállítani az igazságot. Lehet, hogy nincs is? Allegri is beszél megújulásról, meg bizakodik, „hogy majd legközelebb” meg ilyen kötelező dumák, de nem érdekel. Csak az igazság érdekel, azt meg lehet, hogy sosem tudom meg. Így beletörődni tudatlanul meg nem tudok. Buffont nagyon sajnálom. Őt cserben hagyták, ezt biztosan tudom, érzem. Beszélnek, hogy a Real Madrid szenzációsan játszott, meg ehhez hasonlókat. Ez nem igaz. A Real Madrid ugyanígy játszik mindig, nem volt semmi extra. A problémám, hogy ezt Allegriék pontosan tudták, akkor miért dicsérik a Realt? Meg minek dicsérik saját magukat? A Madrid pontosan ugyanazt a darálós játékát játszotta, amit szokott, mi nem azt játszottuk, amit szoktunk. Mi! Hivatkoznak rá, hogy nem mérték fel a szurkolók a helyzetet, az ellenfelet és biztosak voltak, hogy nyerünk… Mit is kellett volna tennünk? Beletörődni, hogy úgy is kikapunk, aztán… Nem tudom értelmezni. Nem ez a dolgunk, hogy bízzunk csapatunkban, higgyünk a győzelemben? Ünnepelni akartunk. Vagy nem ezt kell tenni a szurkolóknak? De, ez a dolgunk tudom. Csak mellébeszélnek, próbálják elhitetni velünk, hogy az a baj, hogy biztosak voltunk a győzelemben. Még a végén mi leszünk a hibásak?

Azt kérdezi az unokám, hogy miért kapott ki a Juventus tegnap nagyapa? Azt mondja az anyja: mert bénák voltak. Kérdezi az unokám: nagyapa, miért voltak bénák? Kicsim, én sem tudom. De miért nem tudod? Rájöttem a gyereknek tök igaza van. Én miért nem tudom? Miért nem tudom neki elmondani, hogy miért. Mert nem tudom. Fogalmam sincs.

Nagyon vártam ezt a meccset és most majd egy nappal utána is azt mondom: nekünk ezt a kupát meg kellett volna nyerni! Az első félidő még elment, pedig nem tudom ki, hogy van vele, már az első félidőben volt jele annak, ami a másodikban bekövetkezett. Aztán jött a második,- a halál. A Srácok csak lézengtek a pályán, Buffon nézett értetlenül és szedegette a labdát a hálóból. Sosem láttam még ilyen megalázottnak, kiszolgáltatottnak. Szégyelltem magam, meg úgy éreztem fuldoklom talán haldoklom is. A díjátadót már nem néztem. Kikapcsoltam a TV-t és azon gondolkoztam, hogyan fogok tudni elaludni? Hetek óta mindig segített, de most, hogyan lesz? Mert elszálltak az álmok. Eddig erről a BL-döntőről álmodtam, ha nehezen ment az elalvás, de most mi lesz? Az esti meccsről nem álmodhatok, mert az rémálom. Aztán próbáltam nem gondolni semmire. Végül győzött a fáradtság és elaludtam. A fáradtság miatt, ami egész nap a Juventusról, biztató írásokról, képekről, a csapatomba vetett hitemről, bizalmamról és mások lelkesítéséről szólt. Közben, amit írtam el is hittem. Azért, mert az volt a logikus. Az, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját. Most is meg vagyok győződve, hogy ennek így kellett volna történnie. Reggel, amikor felkeltem, nem ugrottam a számítógéphez, mint szoktam, hanem homályos aggyal csak néztem a plafont. Gondolkoztam volna a tegnap estén, de semmi nem jutott eszembe. Még most sem tudom felfogni és azt hiszem erre már soha nem is kapok választ. Eszembe jut, ahogy elképzeltem ezt a döntőt. Az én gyönyörű fehér-fekete mezes csapatom magabiztos szilárd védekezéssel, nagyszerű Dani és Dybala ellenállhatatlan, Mandzsukic ellentmondást nem tűrő produkciójával és a mi felülmúlhatatlanul lelkes, mindent elsöprő játékunkkal simán verjük a spanyolokat. Kövezzetek meg én most is azt gondolom, hogy ennek így kellett volna lenni.

Nem tudom mi történt, lehet, hogy nem is akarom már tudni. Belefáradtam, meghaltam, megsemmisültem. Nem is az a legszörnyűbb, hogy kikaptunk, hanem ahogy kikaptunk. Szétfociztak bennünket, ugyanazzal a rohanós, pörgős játékkal, amit mindig is játszanak, amit bárki ki tud elemezni, mert semmi újdonságot nem tartalmaz. Ugyanaz, mint máskor. Itt ülök a gép előtt és nem tudom, mit írjak, hogy okosabbak legyünk. Nem tudom mi történt a meccsen, a legfontosabb meccsünkön, 21 éve. A mi Juventusunk nem ilyen csapat, mint amit láttunk.                                                                               

Csak egy rossz álom lehetett, a valóság más.

Vagy csak én nem vagyok mentálisan rendben?

Fogalmam sincs. Lehet.

Egyáltalán, miért írtam ezt le?

Tudom már… sokan érzitek ugyanezt… gondolom.

Hát ennyi.

Szegény Gigi, de sajnállak!

Forza Juve per sempre!

 

Írta: Kas Gyula

Előző cikk: « A titok
Következő cikk: Szurkoló vagy, szurkolj! »

Új hozzászólás

Vannak szabályok, be kéne tartani!!!

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció