dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

„…itt állunk a kapui előtt!”

  • Írta: PG

Most értünk a finishez minden fronton, most kell a legjobban teljesíteni a fiúknak, mert igazából, csak most veszíthetünk. Három fronton vagyunk érdekeltek és a következő napok, hetek, mindent eldöntenek.

Három vasat tartunk a tűzben és, ha már eddig ott tartottuk, akkor most már csak az a lényeg, hogy milyenre formázzuk. A legfontosabb hetek jönnek, és most kell mindenkinek ezer fokon égni és a legjobb formáját hozni, mind egyéni, mind csapatszinten.

 A Torino elleni meccs talán figyelmeztető lehet, hogy egy pillanatra sem lankadhat a figyelem és valljuk be szerencsés volt az a nyögvenyelős döntetlen. Bár kivételesen én a taktika rovására is írom ezt az eredményt és a görcsösséget, mert a legjobbakkal kellett volna felállni és egy esetleges két gólos eredmény tudatában rotálni. Mert én nagy bajnak tartom, hogy megtört az a lendület, ami eddig mindenkit elsöpört az utunkból és talán ilyenkor a legnehezebb újra talpra állni.

 De talpra kell, mert nagyon igaz az a mondás, hogy még nem nyertünk semmit sem.  Talán jókor jött ez a kis pofon, mert ezután jön az igazi megmérettetés, ha már idáig eljutottunk.

 A selejtezőkben, a bajnokság közben lehet botlani és ki is lehet javítani, de itt már nem. Bizonyára tudja ezt az edző és játékosok, mert nő a tét, mázsás súlyok nehezednek rájuk. De ki kell tartani a lendületnek egészen a cardiffi döntő végéig. A Juventusért, saját motivációjuk és önbecsülésükért, a szurkolókért, a dicsőségért és nem utolsó sorban a nagy öregekért. És ez bizony nagy teher és emberpróbáló feladat.

 Soha nem volt még annyira szükség, mint most, hogy megragadja a csapat a lehetőséget és ne engedje ki a kezéből a gyeplőt, míg véget nem érnek az utolsó nagy futamok.

Nem szabad tehát botlani, mert történelmet írhatunk, és ez ki tudja, mikor visszatérő alkalom. Jön a végső visszaszámlálás és a lehetőséggel élni kell.

 Tudjuk, csak a győzteseket nem felejtik el az utókor, másodikat igen és azok már sokat voltunk. Elsőnek kell lennünk mindenhol, hogy az álmunk valóra váljon.

Győzelemre hát, induljunk neki az utolsó csatáknak, repítse a fiúkat az a szív, tudás akarat, lendület, amellyel idáig jutottak. Már nem szabad lassítani, végig kell robogni az úton, mert ez nekünk van kikövezve.

It’s The Time.

Forza Juve per sempre!

Fino Alla Fine!

Bővebben...

Angelis del Nero - La mia Strada: A lehetetlen küldetés

  • Írta: Suttogo

Vajon létezik-e tökéletes labdakezelés? Vajon létezik-e tökéletes kapura lövés? Vajon létezik tökéletes passz? Vagy a gólok és nagyszerű passzok az ellenfél pillanatnyi hibáiból táplálkoznak? Akkor az összes legendás játékos lényegében egy hazugság lenne, mert nem a saját zsenialitásuk, hanem az ellenfél gyengeségeinek köszönhetik, hogy minduntalan emlegetjük őket?

Bővebben...

A mi Juventusunk

  • Írta: Kbalazs2

Hetek óta vártuk már ezt a mérkőzést. Gyakorlatilag amióta tudjuk, hogy kit kaptunk ellenfélnek a negyeddöntőben. Barcelona.

Bővebben...

Angelis del Nero - La mia Strada: Az új titán

  • Írta: Suttogo

A győzelmet sohasem adják ingyen, s a milánói meccs után joggal érezhettem, hogy tényleg elképesztően nehéz volt idáig eljutni. Én mindig azt vallottam, hogy sohasem lehetsz elégedett önmagaddal, ha nem hoztad ki mindazt magadból, amit nem alapok nélkül vártál el, hanem amit tényleg tudtál, hogy megtudod csinálni.

Bővebben...

Angelis del Nero - La mia Strada: Esőáztatta Milánó

  • Írta: Suttogo

Milánó. Egy igazi ikonikus város, a Juventus legnagyobb riválisainak otthona. Mivel Olaszország egyik legpatinásabb stadionját birtokolja a két milánói csapat, az Inter és az AC Milan, ezért szó sem lehetett arról, hogy ne mennyünk el stadiontúrára.

Bővebben...

Angelis del Nero - La mia Strada: Ne nézz hátra!

  • Írta: Suttogo

A pályáról hordágyon vittek le, majd a kispadról nehezen az öltözőbe szökdécseltem egyik csapattársam segítségével. Az öltőző folyosón már várt édesanyám, aki segített elvinni a sportorvoshoz. Signori doktorúr már várt rám, szomorúan fogadta telefonhívást miszerint megint komoly sérülés van kinézőbe.

- Fiam, fiam. Hát nem tudsz vigyázni magadra? – csóválta a fejét az orvos. Na, lássuk azt a sérülést, hátha nem is akkora a gond. Mutasd, hol fáj!

Rámutattam a bokámra, ami addigra jócskán felduzzadt. A doktorúr is észrevette közben és hozzá is látott a vizsgálathoz. Különböző irányokba mozgatta a lábfejem, hogy hol fáj igazán, majd megtapogatta, mivel a fájdalmat akkor már nem nagyon tudtam elkülöníteni, az egész lábfejem lüktetett.

- Angelis, van egy jó meg egy rossz hírem. Talán a rossz hír nem is olyan nagy dolog, mint gondolnád. Bár elsőre súlyosnak tűnik a sérülésed, de szerencsére ez elég gyakori és gyorsan gyógyítható sérülés, azonban két hét pihenőt javasolnék neked. A gyógyulás második hetében már próbálkozhatsz laza kocogással, de a labdás edzéseket addig is kerüld el – zárta Signori úr a kezelést.

Nagy megnyugvással töltöttek el a szavai, de a két hét kihagyás megint nem a legjobbkor jön. Van-e egyáltalán olyan, hogy jókor jön egy sérülés? Mindegy is, a lényeg, hogy nagyon elkezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogyan lehetne a sérülékenységem javítani. Mire megszületett a fejemben egy elképzelés rögtön meg is kerestem a sportorvosunkat, aki egész jó ötletnek tartott párat és el is mondta, hogy már egy ideje dolgozik egy sérülékeny fiatal labdarúgók számára is hasznos tréningtervvel. Igazából nem magam szültem a megoldásokat, amelyeket megbeszéltem orvosunkkal, kicsit utánajártam a Juve nagy csillagai mivel is vészelték át a sérüléseket és mivel próbálták magukat erősíteni. Egészen hasonló dolgokat sikerült kihámozni, mint amit Signori úr is elkezdett jóval tudományosabban összeállítani. Megtisztelő módon, így én lettem a kísérlete első számú alanya.

Pancsolni mindig is szerettem, de sosem szerettem csak a hosszok végeláthatatlan rovása miatt lejárni az uszodába vagy a strandra, most azonban erre volt szükségem. A tanulásra szánt időm, így kicsit eltolódott délután, de igyekeztem beszuszakolni valahogy a napjaimba. Nagyon nehéz időszak volt, és kellemetlenül próbára állított, de hála a környezetem támogatásának, büszkén mondhatom, hogy erősebben kerültem ki ebből a helyzetből is.

A kedvemet rendesen elvette, hogy megint ki kell hagynom pár meccset, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy ez legközelebb ne történhessen meg még egy ilyen alattomos szabálytalanságot követően sem. Csak a fejlődésem progresszivitása lebegett a szemem előtt, ami Signori doktor úr edzéstervének köszönhetően igen látványos ütemű volt. Egy szép, napos szeptemberi szerda délutánon, már újra beállhattam edzőmérkőzésre. A lábam fájdalma szinte teljesen elmúlt, de tudtam, hogy ez még mindig édeskevés a csúcsteljesítményhez, és a Juventusban e nélkül nem szerepelhetek. Vajon az ő sérülésekre felkészítő edzésük miben jobb, mint amit a doktor úr kitalált? Az eszközpark adott, de mindent pusztán tárgyakkal és gyógyszerekkel nem lehet elérni. Legalábbis én így gondoltam. Persze a profi sportolóknál már rengeteg tényező szerepet játszik ebben, de engem minduntalan az foglalkoztatott, hogy hogyan tudnék úgy maximumot nyújtani a pályán, hogy ne az legyen az érzésem, mint egy túlspannolt rugónak, amely a legkisebb plusz erőhatástól is robbanásszerűen szétszakadhat. Rövid időn meg kellett találnom a válaszokat, mert az idő csak telt és telt, viszont a Serie A nem fog rám várni örökké, rengeteg srác van, aki a legendás zebracsíkos mezre pályázik és ezek közül sokan már az ő szellemükben is nevelkedtek.

Mihamarabb meg kellett találnom a megoldást, mert az élet nem vár meg és örökké bosszús lettem volna, ha nem sikerül eljutnom oda, ahová el akartam és tudtam, hogy eljuthatok. De akkor a Padova ifistáinak egyike voltam, és nem merenghettem mindörökké, a gólszerzés volt a feladatom. A következő mérkőzést Milánóban játszottuk, ami máig ifi éveim legfantasztikusabb mérkőzésének tartok…

Bővebben...

Belépés/Regisztráció