dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

mezbazár

Angelis del Nero - La mia strada: Az új kezdet

Angelis del Nero - La mia strada: Az új kezdet

Az általános iskolai éveket örökre a szívembe zártam. Igaz csak a végére jöttem rá, hogy milyen szerencsés is voltam, hogy ebben a közösségben lehetek és mennyire jól bánt velem a sors, hogy nem kerültem azonnal mély vízbe és megtanultam értékelni azokat az apró dolgokat, amik csak számomra tűntek akkor azoknak. Az iskolai csapatban eltöltött időszak alatt több ifjúsági egyesület is felfigyelt rám a jó teljesítményem miatt, de valahogy nem akaródzott döntenem. Szerettem volna új helyszínen megmérettetni magam, de valahogy – talán a megszokás hibája miatt – mégis úgy döntöttem Padovában maradok és a helyi csapat ifjúsági csapatába jelentkezem játékra. Hogy bántam-e, hogy nem mentem másik városba, nem próbáltam ki tudásomat máshol? Dehogynem. Nagyon sokáig. Évekig, de rá kellett döbbennem, hogy viselhetsz te bármilyen mezt, amit a pályán teszel az fog meghatározni téged, mint játékost.

 

Az első edzés vagy inkább nevezhetném szintfelmérőnek, irtózatosan kemény volt. Nem is gondoltam volna, hogy a helyi csapat ennyire komoly szándékkal indul az elkövetkezendő szezonnak, így gyorsan érzékeltem, itt már nagyon nagy tempóváltásra lesz szükségem. Magas erős fiatalok voltak a csapatban, nem is értettem, hogyan tudnék közéjük bekerülni. Az edzőjük Luciano Albertini jó barátja volt Torretini mesternek, így kicsit jobban meg volt ágyazva nekem a kellemes fogadtatás. Luciano mester nagyon örült az érkezésemnek, és elmondta azt is, hogy már régóta figyelte a játékomat, amit igazán nagyszerűnek nevezett.

- Szervusz Angelito! Nagyon örülök, hogy minket választottál, már kezdtem attól tartani, hogy az első adandó alkalommal magad mögött hagyod Padovát. Gondolom a jó öreg Alberto bácsi is kicsit megdolgozott, nehogy olyan gyorsan elszelelj - mondta kedvesen, és persze megtoldotta egy igazi olasz simlis kacsintással. Angelito, tudom sok kérőd volt, akik közül egyik jobb a másiknál, de hidd el jó helyre jöttél, itt meg fogod tanulni mi az, hogy küzdés és mi az a futball iránti alázat. Nem akarok vágyálmokat kelteni benned, ezért most az elején leszögezem, ez nem egy top csapat. Az ifibajnokság középmezőnyében szoktunk szerepelni, de jó pár igazán tehetséges sportoló került ki innen és bár lehet nem a legjobb hasonlat, de ne akarj Ferrarit vezetni, amíg nem tudod, hogy mi is az az autózás – mondta igazán megnyugtató hanglejtéssel.

Tény, hogy elsőre kicsit tájidegen volt az edző hasonlata, de évek múlva rájöttem, hogy van bizony értelme. Hány olyan sportoló volt, akik hatalmasra szökkentek a karrierjük elején és a dicsőség azonnal fejükbe szállt és hullócsillagként zuhantak a semmibe. Ennyire jól nem tudtam akkor kielemezni a helyzetem, és nyugodtan mondhatja bárki, hogy biztonsági játékot játszottam a döntésemmel, de a sors később, megmutatta, hogy a kitartás, odaadás és a pontosság, mindig meghozza a gyümölcsét.

Az edzés után hazaérve még a vacsorám falatjait is nagy küzdelmek árán sikerült lepréselni magamba, az egész testem égett a kimerültségtől. Energiám se volt már a kihagyott ajánlatokra gondolnom, alig vártam, hogy ágyba bújjak.

A reggel borzasztóan nehéz volt, a csodával volt határos, hogy sikerült kivánszorognom a puha ágyam kellemes öleléséből, de az első lépések még ezt is felülmúlták. Rettentően erős izomlázam volt, korábban ilyet sosem tapasztaltam.

- Délután még edzésre kellene mennem? – ha bírtam volna kínomban a fürdőszobai tükörbe nézve röhögtem volna képen magam, de csak bambán tátott szájjal néztem.

A reggeli csigalassúságú elfogyasztása közben édesanyám összekészítette az edzőfelszerelésemet, és a szobám ajtajába helyezte. Mikor észrevettem a kis táskámat a szobám ajtajában nem tudtam mire gondoljak, nyilván megköszöntem a segítséget, de egy pillanatig csak bágyadtan meredtem a felszerelésre. Ahogy tekintetem felemeltem a szobám falára kifeszített hatalmas Juventus zászlót láttam meg és szinte azonnal erőre kaptam. A fejemben mindig is ott volt mit akarok, néha azonban jó volt, hogy valami külső impulzus is felébressze a bennem szunnyadó céltudatot. Amikor megpillantottam a csodálatos címert tudtam, hogy miért kell küzdenem és biztos voltam benne, hogy ma is a legjobbamat fogom nyújtani…

Új hozzászólás

Vannak szabályok, be kéne tartani!!!

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció