dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

falióra

Angelis del Nero - La mia Strada: A lehetetlen küldetés

Angelis del Nero - La mia Strada: A lehetetlen küldetés

Vajon létezik-e tökéletes labdakezelés? Vajon létezik-e tökéletes kapura lövés? Vajon létezik tökéletes passz? Vagy a gólok és nagyszerű passzok az ellenfél pillanatnyi hibáiból táplálkoznak? Akkor az összes legendás játékos lényegében egy hazugság lenne, mert nem a saját zsenialitásuk, hanem az ellenfél gyengeségeinek köszönhetik, hogy minduntalan emlegetjük őket?

A padovai éveim vége felé sokat gondolkodtam azon, vajon hogyan lehetnék jobb, mint bárki más. A technikámat kell sokkal nagyobb erőbedobással gyakorolni vagy már-már pszichológus szinten érezni az ellenfél szándékát és abból építkezni? Az ilyen dolgokhoz hihetetlen jó ösztönnel kell rendelkezni, mert - magától értetődő módon - nincs idő leülni malmozni a szemben álló féllel. Úgy éreztem már elég jól játszom és a technikám már a saját szememben is kezdett megelégedésre okot adni, de tudtam, hogy mindig lehet hová emelni a lécet. Főleg egy-egy hétvégi Juventus mérkőzés megnézése után éreztem ezt. De milyen irányba induljak el?

- Passzolj, passzolj! – Kiálltottam Giovanninak. Mire adta volna a labdát abban a pillanatban a nyakamra ért a védő. Hogy ebben mi a különleges? Semmi, hiszen kértem a labdát, természetes, hogy felfigyeltek rám. Amikor már viszont ötödik alkalommal is ott lihegett rajtam az ellenfél ötletem se volt mit kezdjek. Itt a technika már semmit sem ért, olyan érzésem volt, mintha személyesen Franco Baresi gondoskodna a szoros emberfogásról. Egyszerűen leradírozott a pályáról. Teljesen ötlettelen voltam, nem tudtam mivel foghatnék ki a védőmön, hogy végre legalább a kapu közelébe kerüljek. Ütemcsel, testcsel, trükkök, mintha már mindent tudott volna rólam, mind hatástalan volt. Az első félidő szépen lassan el is telt, és ahogy az öltözőfolyosón sétáltunk a félidei pihenőre rendesen meg is kaptam a magamét.

- Angelis, miért nem bírsz végre a kapu elé érni? Ott szerencsétlenkedsz azzal a félkegyelművel. Sztárrá teszed a gyereket. Nem igaz, hogy nem bírsz lefordulni – hangzottak a „bíztató” szavak csapattársamtól, Claudiótól.

Nem esett jól a sok kritika, amit a többi csapattagtól kaptam, de való igaz megkínáltak nem egy labdával és nem tudtam semmit se kezdeni vele. Amikor nem megy a varázslat, akkor kell az ellenfél fejébe bújni, kizárni a saját gondolkodásunkat és ösztönösen cselekedni. Legalábbis ez volt a tervem. Szerencsére azért az edző ennél pár épkézlábabb és hatékonyabb megoldással és tanáccsal rukkolt elő. De hát ez az ő dolga, nem de?

- Angelis, a védődnek nagyon nem stabil a bal oldala ütemváltásnál, próbáld hosszan szöktetni magad ütemváltás után, rendben? Figyeld nagyon, hogy támadáskor nehogy mögéd tudjon kerülni, mert bármire képes a srác – próbált kisegíteni az edzőnk a pálya szélén látottakkal. Reméltem ez a mozdulatsor elég teret ad majd nekem legalább egy gyors lefordulás és kapura lövés erejéig.

A második félidőre kiérve még mindig gyönyörű idő fogadott minket, semmilyen környezeti tényező nem csorbította a lehetőséghez jutásomat. A kezdő sípszó után kőkemény középpályás harc alakult ki, a két kapus szinte tétlenül állt a kapujában húsz percig.

- Talán egy távoli lövés feloldja majd a blokádot - gondoltuk többen is majd Lorenzo egy óriási löketet eresztett, ami centikkel kerülte el a felső sarkot. Bejöttek az első cserék és szerencsémre engem még nem szólítottak az oldalvonal mellől, de azért éreztem, hogy nagyon ég a talpam alatt a talaj. Eddig édeskevés volt, amit nyújtottam. Az egyik csapattársamnak sikerült eljuttatni a labdát hozzám, amit üggyel-bajjal át is vettem és meg is iramodtam a kapu felé. A srác ellen, aki megpróbált leszedni a pályáról bejött a csel és a tőlem telhető legnagyobb tempóval rontottam neki a kapunak.

- A mester tényleg nagyon érti a dolgát, nem is volt olyan nehéz nemde? – vélekedtem magamban. Mikor azonban lendítettem lábam lövésre, egy suhogó hangot hallottam. Szemem sarkából a védő fehér sportszárának megcsillanását láttam, ahogy közeledik a labda felé. Hihetetlen nagyot szerelt, mintha csak Maldini érkezett volna a kötelességét elvégezni. Ezt a játékost nem lehet lerázni, de biztosan van valamilyen helyzet, amit ő sem bír fedezni. Már csak öt percem volt ezt megtalálni…

Új hozzászólás

Vannak szabályok, be kéne tartani!!!

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció