dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

falióra

"Nem azért hozlak ide, hogy sírjál"

"Nem azért hozlak ide, hogy sírjál"

A Juventus egykori és a Toronto FC jelenlegi csatára, Sebastian Giovinco a The Players' Tribune-nek írt hosszabb levelének második részében a Juventushoz kerülését és az ott töltött éveit meséli el.

Kezdetek a Juventusban

"Az iskola háttérbe szorult. Az egész napot edzéssel töltöttem, a csapat neve San Giorgio Azzurri volt. Mindenhol játszhattam: mezőkön, parkokban, még otthon is az öcsémmel, Giuseppével. A lakásunk kicsi volt négyünknek, egy hálószobával, ami a szüleimé volt. Giuseppe és én a nappaliban aludtunk. Nappal ott játszottunk, a falnak passzolgattunk. A mamám megőrült: "Seba, már megint tönkretettél egy képet!" Nem volt sok mindenünk. A Delle Alpi stadiontól csak 24 km-re laktunk, de soha nem volt jegyünk Juventus meccsre. És persze felszerelésre se futotta. Az apám vaskohászati üzemben dolgozott, és egy évig kellett spórolnia, hogy az első focicipőt megvehesse nekem. Engem azonban nem érdekelt a cipő és a mez: egyedül az érdekelt, hogy pályán lehessek. Körülbelül egy év után egy Juventus megfigyelő meghívott, hogy csatlakozzak az utánpótlás szekciójukhoz. Abszurdnak tűnhet, de épp ilyen gyorsan történt minden. Egyik nap még egy kis helyi csapatban játszol, másnap pedig elvisz egy nagy klub. Velem legalábbis így történt: egy férfi bemutatkozik és beszél az apámmal, másnap a Juventus Akadémia tagja vagyok. Mivel közel laktam az edzőközponthoz, továbbra is a szüleimmel maradtam. Apám minden reggel elvitt a Renault ötösével. Aztán hazament anyámért, hogy őt is elvigye a munkába. Este érte ment és hazavitte, hogy főzni tudjon addig, míg eljön értem az edzésre. Esküszöm, hogy olyan sokat vezetett, hogy kétévente le kellett cserélnie a Renault-ját."

Fekete-fehér nevelés

"Apám nem szerette a focit. A Milánnak szurkolt, de soha nem látta játszani még a tv-ben sem. Így ő boldog volt, hogy a Juvéban játszom, mert én is boldog voltam. De volt egy időszak, amikor nem voltam boldog. 15-16 éves lehettem és szinte alig játszottam meccseket. Ezért legtöbbször sírva fakadtam mialatt hazafelé mentünk. Egy nap apám megállt az autóval és azt mondta: 'Seba, holnap én nem viszlek el.' Néztem mialatt megtöröltem a könnyeimet. 'Miért?'. 'Azért, mert nem azért hozlak ide, hogy sírjál.' Elgondolkoztam egy pillanatig és azt mondtam magamnak, hogy nem sírni kell, hanem keményen dolgozni. És győzni. Mindössze ennyit várt tőlem a klub. Semmi könnyek, és semmi egyéb. A Juvéban ez a mentalitás, nagyon egyszerű: győzni. Megtanítják neked a tiszteletet, és hogy tisztelettel győzz. Nap végén csak egy dolog számít: a győzelem. Erre a fajta  gondolkodásra neveltek az első naptól kezdve. Csak a győzelemre. Amikor 17 éves voltam, az edzőm irodájában aláírtam az első hivatalos szerződésemet a Juventus-szal. Kiskorú voltam, ezért velem jött apám is. Én pedig magammal vittem őt egy másik szerződést is aláírni, egy lakás adásvételi szerződését. Ez volt az első dolog, amit a családomnak vettem, egy lakás ahol mindenkinek külön szobája volt." 

Torontói "rablás"

"Emlékszem, amikor először a stadion pályájára léptem. Semmi hasonlóság nem volt a koszos vonalas pályával a házunk mögött. Del Piero közelében játszottam, Trezeguet-nek gólpasszt adtam. Büszke voltam, hogy egy év után visszakerültünk a Serie A-ba. Nem hiszem, hogy ilyen sokat játszottam volna, ha nem a Serie B-ben szerepelünk. A feljutásról nem sokat beszéltünk az öltözőben-vagy legalábbis, hogy a fiatalok részesei ennek a felkapaszkodásnak. Ahogy mondtam a Juventusnál csak egy dolog számít, és az hogy miként, nem számít. Számomra a legfontosabb mindig az volt, hogy pályára léphessek. Pár év után azt vettem észre, hogy a jövőben sem lesz több lehetőségem a Juventusban. Néhányszor kölcsönben voltam és a szerződésem lejártakor azon kezdtem gondolkodni, hogy az MLS-be igazolok. A Toronto megkeresett és a megbeszélések nagyon gyorsak voltak. Attól a pillanattól kezdve csak a Torontóra gondoltam. 2-3 nap leforgása alatt megegyeztünk."

 Folyt. köv.

/borsaip/

 

Új hozzászólás

Vannak szabályok, be kéne tartani!!!

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció