dark light

facebook twitter youtube galeria rss e-mail

A Heysel-tragédia

1985. május 29-én 39-en életüket vesztették, és közel 400-an megsebesültek abban az őrült vérengzésben, amely közvetlenül a Juventus - Liverpool BEK döntő előtt tört ki Brüsszelben.

Az eseményeket, az élő televíziós közvetítésnek köszönhetően, százmilliók nézték sokkhatás alatt, és közben nem hittek a saját szemüknek. Ez volt minden idők egyik legszomorúbb sporttörténeti eseménye, amely miatt az angol klubokat évekre kizárták a nemzetközi kupákból.

Az összecsapás kb. 1,5 órával a mérkőzés előtt kezdődött, amikor a liverpooli huligánok áttörve egy kisebb kerítést, megtámadták a Juventus szurkolóit. Az olaszok egy kb. 3 méter magas téglafalon át próbáltak meg menekülni, amely később leomlott. Az áldozatok nagy része ekkor vesztette életét, míg a többieket egész egyszerűen kődarabokkal agyonverték, illetve késekkel halálra szurkálták. Állítólag két szurkolót pedig lelőttek a stadionon belül.

A belga rendőrség tehetetlenül nézte végig a tragédiát. A halálra rémült nézők megpróbáltak a stadionon belül a feljebb lévő szektorokba menekülni, azonban a vérengzés ott is folytatódott. Halott és sérült emberek feküdtek szanaszét, a TV nézők vérző, sikoltó embereket láttak céltalanul rohanni. A halottakat a stadionon kívül gyűjtötték össze, míg a sérülteket kórházba szállították. A tragédiát követően rendőri erősítés érkezett a stadionhoz, és a két klub játékosai próbálták lecsillapítani szurkolóikat. Bár a Juventus nem akarta lejátszani a mérkőzést, de biztonsági okokból (arra hivatkozva, hogy a rendőrségnek több ideje legyen a helyzetet kezelni) végül is úgy döntöttek, hogy megrendezik a mérkőzést. Így jó másfél órával az előre tervezetthez képest elkezdődött a találkozó.

A belga rendőrséget heves kritikai támadások érték felkészületlenségük miatt. Állítólag jóval a mérkőzés előtt figyelmeztették őket, hogy erőszakos cselekmény várható, és azt javasolták nekik, hogy kellő gonddal válasszák ketté az angol és olasz szurkolókat. Számtalan szurkoló életet lehetett volna megmenteni, ha a mérkőzés előtt nem vontak volna kerítéseket az álló és ülőhelyek közé, hiszen úgy elzárták a menekülési utat az olasz szurkolók elől. Utólagosan kiderült, hogy mintegy 100 részeg angol huligán kezdte az egész szörnyűséget. Az angolok agresszivitásáról és erőszakos viselkedéséről tudomása volt a rendőrségnek, hiszen a nap folyamán több helyről érkeztek bejelentések. Mindenki egyetért abban, hogy az angol huligánok voltak a felelősek a katasztrófáért. Ezt követően az olaszországi angol nagykövetséget, és számos angol irodát ért atrocitás szerte Olaszországban.

A következő tudósítást Vittorio Fioravanti készítette: „1985. május 29-én délután a caracasi RCTV asszisztenseként voltam jelen a mérkőzésen. Izgatottan vártuk, hogy kiadhassuk az élőképet Venezuelába a Juventus - Liverpool BEK döntőről. Éppen különböző hasznos információkat és adatokat közöltem a három venezuelai riporternek, akik vártak a bejelentkezésre. Közöltem velük a kezdőcsapatokat, amely a következőképpen festett. Juventus: Tacconi; Scirea; Favero, Brio, Cabrini; Bonini, Tardelli, Platini; Briaschi, Rossi, Boniek. Edző: Trapattoni. Liverpool: Grobbelaar; Lawrenson; Neal, Beglin, Nicol; Hansen, Dalglish, Whelan; Rush, Walsh, Wark. Edző: Fagan. A játékvezető a svájci Diana.

Az RCTV egyike volt annak a 60 TV társaságnak, amely élőben közvetítette a mérkőzést. Olyan országok voltak ezek között, mint pl. Pakisztán, Dél-Afrika, Kína, India, és először a televíziózás történetében Ausztrália. Több mint egymilliárd néző várta izgatottan a TV képernyők előtt, hogy elkezdődjék a döntő. 11 óra volt Venezuelában, és 17 óra Brüsszelben, amikor kb. 60.000 néző, sokan közülük részegen, megkezdte útját a stadionhoz. Sok rendőr követte őket végig az utcákon. Mindannyian a Heysel stadionba siettek, ebbe a kicsit régimódi létesítménybe, amely utólag kijelenthető, hogy nem volt méltó helyszíne egy ilyen rangos sporteseménynek, és ennél a pontnál azonban nem lehet elmenni szó nélkül az UEFA illetékeseinek felelőssége mellett.

18 óra után kezdték le beengedni a nézőket a szektorokba. Az olaszok foglalták el a jobb oldali, az angolok pedig a bal oldali lelátókat. Bár sok rendőr nem volt a stadionban, senki sem aggódott. Itt kell szólni a tragédia egy másik okáról, miszerint nem volt elegendő számú speciális erő, mai szóval kommandós, a helyszínen. Ekkor még a szurkolók a szektoraikban iszogattak és helyezték el zászlóikat a kerítéseken, majd szokásos nótáikat és buzdító szövegeiket énekelték. Volt egy szektor, a "Z" szektor, amely közvetlenül a leghírhedtebb huligánok helyéhez volt nagyon közel, és ahol semleges szurkolók, többnyire belgák foglaltak helyet. Mellettük azonban már Juventus szurkolók foglaltak helyek, olyanok, akik egyetlen szurkolói csoporthoz sem tartoztak. Mint utólag kiderült, ezekre a helyekre szóló belépőket sem lett volna szabad értékesíteni

19 órára, egy órával a kezdés előtt, a stadion teljesen megtelt. Zászlók lengtek mindenütt, énekeltek az emberek, görögtüzek gyúltak, a feszültség fokozódott, annak ellenére, hogy a két szurkolótábort elkülönítették egymástól. Csakhogy a "Z" szektor túl közel volt a huligánokhoz, pontosan a Juventus szurkolókkal ellentétes oldalon. A stadionnak ezt a pontját mindösszesen két fegyvertelen rendőr vigyázta. Milyen fatális hiba volt. Teljesen egyértelmű volt, hogy valaki a részeg huligánok közül kiszúrja a tőlük pár méterre lévő embereket, akik olaszul beszéltek, fekete-fehér zászlókat lengettek és sálakat viseltek. Mindez utólagosan teljesen egyértelműnek tűnik, hogy egy ilyen kínálkozó alkalmat nem hagyhattak kihasználatlanul a részeg huligánok. Szinte a másodperc tört része alatt az angolok százai támadtak rá mindenféle fegyverrel a védtelen olaszokra. Esélyük sem volt, mindezt pontosan mutatja, hogy a halottak mindegyike olasz és belga állampolgár volt, a huligánok közül senki sem sérült meg. Az áldozatok között volt egy szurkoló, aki Venezuelából utazott Belgiumba a meccs kedvéért. Tíz perc alatt zajlott le a történelem legborzasztóbb és legmegdöbbentőbb huligán pusztítása, amely futballstadionokban valaha megtörtént. Szégyen.

Mi, és hozzánk hasonlóan az összes többi TV társaság, 20 perccel a tragédia után kezdtünk élő képeket sugározni a helyszínről. Amit láttunk és sugároztunk, az az olaszok reagálása volt. Közülük sokan megpróbáltak közelebb kerülni az angolok szektoraihoz, és bosszút állni a huligánokon. A rendőrség azonban most már a két szurkoló tábor közé állt. Kétségtelen, hogy az első élő képek teljesen fals benyomást kelthettek a nézőkben, természetesen nem bennünk, hiszen mi az első pillanattól kezdődően figyelemmel kísértük az eseményeket. Mindenkit biztosíthatok, hogy ez volt karrierem legdrámaibb pillanata. Egyszerűen nem lehetett szavakkal leírni az eseményeket, hiszen olyan volt az egész, mintha valami horror filmet láttunk volna. A sajtó munkatársainak fenntartott szektorból mindenki a halottak száma után érdeklődött, de nagyon nehéz volt pontosítani. Az UEFA és a belga illetékesek megpróbálták eltussolni az ügyet. Ekkor már a halottakat elszállították a stadion egy eldugott sarkába, még a sérülteket alkalmi orvosok látták el, mivel a helyszínen nem volt orvosi stáb, ami egy újabb oka a tragédiának. Jellemző a káoszra, hogy Dr. Giovanni Venutit, egy anconai Juventus drukkert, is a halottak sorába fektettek, holott miután visszanyerte eszméletét, a saját lábán hagyta el a helyszínt. Szégyen.

Az illetékeseknek nem volt ötlete, hogy hogyan ürítsék ki a stadiont. Időre volt szükségük, hogy megpróbálják megszervezni. A tömeget a helyén kellett tartani kettéosztva addig, amíg megtalálják a módját, hogy két külön úton hagyják el a szektorokat. Az időnyeréshez szükséges volt, hogy lejátsszák a meccset, de a Juventus és a Liverpool játékosainak érthető módon nem volt kedvük ehhez. Nem volt egyszerű rávenni mindenkit, hogy játszanak, pedig a még nagyobb tragédia elkerülése érdekében muszáj volt játszani.

Még a két miniszterelnök, Margaret Thatcher és Battino Craxi is erre kérte a játékosokat telefonon. Végül a két csapatkapitány, Gaetano Scirea és Phil Neal közösen jelentették be, hogy a mérkőzést lejátsszák. 21:29 volt ekkor Brüsszelben, és 15:29 Caracasban. Természetesen továbbra is adásban maradtunk, csak a német televízió fejezte be a sugárzást. Helyes döntést hozott a két csapat, elképzelhetik, hogy mi történt volna Brüsszel utcáin, ha nem rendezik meg a mérkőzést.

A mérkőzést lejátszani kegyetlen volt, de logikus döntés volt. 21:39-kor elkezdődött a mérkőzés. Az első húsz percben a játékosok csak öntudatlanul kóvályogtak a pályán. Minden nagyon sportszerű volt. Valaki a meccs után azt mondta, hogy a Juventust hagyták nyerni az angolok. Én ezt azonban nem így gondolom. Az első félidő után a Juve játszotta a jobb focit, Ők voltak azok, akik morálisabban erősebbek voltak. Az viszont vitathatatlan, hogy a döntő tizenegyes megítélése vitatható volt. Az 57.-ik percben történt, hogy Gillespie, aki Lawrenson helyére állt be, utolsó emberként buktatta Bonieket, aki Platini passzával tört volna kapura. A visszajátszások egyértelműen azt mutatták, hogy a szabálytalanság egy méterrel a tizenhatoson kívül történt. A svájci bíró azonban, aki elég messze helyezkedett az esettől, megítélte a büntetőt. Platini állt a labda mögé, és értékesítette biztos lábbal a tizenegyest. Ez a gól volt a klub 100. találata a kupasorozatban, és amely az első BEK győzelmet jelentette a Juventusnak.

A mérkőzést követően az angol miniszterelnök a következő nyilatkozatot tette: "Nem találok szavakat a történtekre, a felelősség egyértelműen Angliát terheli". Thatcher azonnali egyeztetésre hívta egyenesen Mexikóból az Angol Labdarugó Szövetség elnökét, Frederick A. Millichip-et, és főtitkárát, Edgar A. Croker-t. Az egyeztetés után, de még két nappal az UEFA június 2-ai döntése előtt, az angol kormány nyilvánosságra hozta saját döntését, amely szerint az összes angol klubot kizárta az európai kupaküzdelmekből.

A tragédiát követően a huligánok csak kis részét sikerült azonosítani, megtalálni, és bíróság elé állítani. Nagyon sokan azonban a hírhedt "Z" szektor huligánjai közül semmilyen felelősségre vonásban nem részesültek. Minden előzetes várakozással ellentétben a történtek után a két klub között igen közeli, baráti kapcsolat alakult ki annak érdekében, hogy méltó módon tudjanak megemlékezni az elhunytakról.

Sok köszönet Vittorio Fioravantinak!

Készítette: Gujdar

Vissza a tetejére

Belépés/Regisztráció