KasGyula

Kas Gyula vagyok, a JH legidősebb, amolyan tiszteletbeli tagja. Jelenleg a JDK (Juventus Drukker Kocsma) köti le csaknem minden energiámat és mivel a JH és JDK egyesülése óta olyanná duzzadt a csoport, hogy többen vagyunk, mint egy magyar élvonalbeli meccs szurkolói, van mit csinálni, mire figyelni. Sok ember, sok probléma…

Hogy mikor lettem Juve szurkoló? Fiatalon, talán 15-20 évesen. Azt hiszem a Juventus név tetszett meg és ezzel kezdődött a nagy szerelem, amely sok buktatóval, személyes és családi problémákkal kikövezett hosszú úton vezetett el a máig és vezet el az idők végeztéig. Mint szurkoló, koromra való tekintettel sem vagyok sokkal előnyösebb helyzetben, mint a mai juventinok, hisz egészen az ezredfordulóig alig-alig tudtam valamit a torinói gárdáról, ma viszont már itt a televízió és net és minden percre kész. Visszaemlékezve, viszont nagyon izgalmas korszak volt, mert talán két hírforrásom létezett: a sárgaújság és a Radio Italia. Előbbiből tudtam az eredményeket, tabellát, összeállítást, sérülteket, egyebeket, míg a fülemet a rádióhoz tapasztva hallgattam a Calcio Italia körkapcsolását a focimeccsekről. Zúgott, sistergett és sokszor elment a hang, de valószínűleg én voltam az országban az első ember, aki ismerte a totó-eredményeket. Ötig tudtam számolni olaszul, a legtöbb eredmény meg egy, két gólos volt, így tökéletesen elég volt az olasz nyelvtudásom, ahhoz, hogy értsem a szpíkert. No, nem szaporítom a szót, sokat tudnék mesélni, de ez egy rövid bemutatkozás lenne, ugye? Sokat megéltem, így hosszabbra sikeredett – elnézést érte…