4 perces olvasási idő

Enzo Maresca előbb döntetlenre mentette a heves torinói derbit, majd szemtelen bikaszarvas gólörömével olajat öntött a tűzre és meggátolta egy későbbi olaszországi visszatérését is. Szerintünk akkor is megérte!

Papíron Maresca nem hagyott igazán nyomot a Juventus mezében. Csupán 58-szor lépett pályára 2000 és 2004 között a zebráknál, leginkább kölcsönben szerepelt más kluboknál eme időszak alatt. Mégis csupán egy mérkőzés elég volt neki ahhoz, hogy az Öreg Hölgyhöz méltó hősként betonozza be magát a Juve-szurkolók szívébe, amihez egy drámai egyenlítés, és egy azt követő legendás gólöröm kellett, a városi rivális Torino ellen, 2002 februárjában.

Az elmúlt derbik egyoldalú eredményeket hoztak, de nem ez volt a helyzet a 2001/2002-es szezonban. Az őszi találkozón a bikák 0-3-ról álltak talpra és mentettek pontot, úgy, hogy az utolsó pillanatokban Salas büntetőt hibázott, miután az egyik Torinó játékos perceken keresztül széttaposta a tizenegyespontot. Ezután a Juve bosszúja következett tavasszal, egy olyan derbin, amely ellentmondásos ítéletekben és feszültségben még az előző összecsapást is felülmúlta.

9 perc elteltével a Bianconeri Trezeguet góljával megszerezte a vezetést, amire Marco Ferrante válaszolt, kihasználva Thuram és Pessotto hibáját. A csatár a két mutatóujját a feje fölé szorosan emelve bikát imitálva ünnepelt és boldogsága később csak fokozódott, amikor átadását a korábbi Inter játékos Cauet váltotta gólra, vezetéshez juttatva a hazaiakat.

Marcello Lippi erre bátor húzással válaszolt és Edgar Davids helyére a mindössze huszonegy esztendős  Marescát küldte be  és a később a West Bromwichban is megforduló támadó egy igazi felhőfejessel hálálta meg a mester bizalmát. És a fiatal játékos erre még rá tudott tenni egy lapáttal, hiszen a 89. percben szerzett egyenlítő gólját Ferrantét utánozva, szarvval a fején rohant körbe a stadionban.

Bár a gólöröm elsőre talán nem annyira látványos, mint mondjuk Nani akrobata-bemutatója, Maresca így is óriási hatást ért el vele. A bika természetesen a Torino szimbóluma, nemhiába becézik őket „toro-nak”, azaz bikáknak. Nem meglepő módon a hazai közönség nem vette jó néven Maresca szemtelen gólörömét, így a meccs hősének a hármas sípszó után azonnal az öltöző felé kellett venni az irányt.

Maresca később azt nyilatkozta, hogy semmi rossz szándék nem volt az eset mögött, egyszerűen csak nem tudta hűen utánozni a zebrát, azaz a Juve szimbólumát. Ferrante a Torino gólszerzője még tudta fokozni a feszültséget, amikor azzal vádolta meg a Marescát, hogy az leköpte csapattársát, Gianluca Comottót. Sőt a Torino elnöke nem volt rest előállni a tabu témával és azzal vádolta a Juventust, hogy lefizették a játékvezetőt.

„Hihetetlen volt, amit Maresca csinált, de Mr. Paparesta mindent megengedett ma a Juventusnak. Olyan volt, mintha 12-en küzdenének 11 ellen. Úgy ellenünk fújt, minden egyes szituációban, mintha lefizette volna a Juve. Paparesta nem adott meg nekünk egy tizenegyest, nem állította ki Zambrottát, amikor az durván felrúgta Vergassolát, bezzeg nekünk a semmire is sárgát adott.”

Maresca végül majdnem kihívta a Juve szurkolók haragját is tizenegy évvel később, amikor majdnem a Torinóhoz igazolt. A bikák vezetői azonban az utolsó pillanatban megvétózták a transzfert, megakadályozva azt, hogy  a teljes szurkolótáborukat felháborítsák még a 2013/14-es szezon előtt. Nem sokkal később a nyilvánosságra került, hogy Maresca érkezését az edző, Giampaolo Ventura szorgalmazta, aki tisztába tette a dolgokat évek múltán.

„Egy csomó hazugság terjedt Maresca kapcsán. Maresca kereste meg a Torinót, és az alapján, hogy a Bajnokok Ligájában is megfordult, megütötte a Torino szintjét. Megkérdeztek, hogy hasznos lenne-e a leigazolása a csapatépítés szempontjából, és azt válaszoltam, igen, ameddig nem okoz problémát a múltja. Végül azonban ez mégis gondot jelentett,  és 48 órán belül le is zárult ez a történet.”

Maresca korábban sikeres légióskarriert futott be  Spanyolországban,  megfordult a Sevilla és a Málaga csapatában is, mielőtt 2012-ben hazaigazolt volna. 2017-ben visszavonult a játéktól, de a Juve szurkolók számára mindig az a srác marad, akinek a gólöröme tökéletesen felbosszantotta a városi rivális bikákat.