7 perces olvasási idő

Lassan elérkezünk a Porto elleni BL nyolcaddöntő első mérkőzéséhez, azonban még akkor is, ha ezt az akadályt sikerrel veszi az Öreg Hölgy, elmondható, hogy egyáltalán nem számít esélyesnek a csapat. Ahhoz, hogy ezen érdemben javítani tudjon Andrea Pirlo, három olyan poszt van, ahol komoly formajavulásra van szükség.

Sem a Bajnokok Ligájában, sem a Serie A-ban jelenleg nincs igazán nagy favorit idén a végső győzelemre. Bár ez az európai kupaporondon ez nem annyira zavarja a Juvét, hiszen a csapat 2015-ben és 2017-ben is döntőt játszott, pedig egyik alkalommal sem várták a fináléba, a bajnokságot illetően viszont meglehetősen új ez a szituáció.

Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy az új edző, az igen rosszkor jövő sérülések és a keret hiányosságai ellenére a gárda versenyben van még mindhárom, idén elérhető trófeáért. A bajnokságban a Milan vezeti a tabellát gyakorlatilag az elejétől fogva, azonban az üldözők tábora igen népes (Inter, Roma, Juventus, Napoli, Atalanta) és igen közel van az őszi bajnokhoz. Természetesen senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Juventusnak idén nincs esélye megvédenie a címét, azonban ez a harc az elmúlt tíz év legkiélezettebbje lesz. A BL győzelem már sokkal valószínűtlenebbnek tűnik, igaz, itt is az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabb mezőnye jött össze a legjobb 16 között. Természetesen most is vannak esélyesebbek (mondjuk a Bayern vagy a ManCity), azonban idén őket sem kerülik el a kínos vereségek és a keretet sújtó sérüléshullámok. 

Pandémia, sérülések, nehézségek kísérik tehát eddig a 2020/21-es évadot.

Ahhoz, hogy a Juventusnak sikerüljön a sorozatban 10. Scudetto, vagy 1996 után újra magasba emelni a Nagyfülűt, ahhoz még rengeteg munkára van szükség a pályán. Három játékosnak (vagy valakinek a három egységből) drasztikus formajavuláson kell keresztül mennie, ha a csapat akár még csak emlegetés szintjén is komolyan gondolja a triplázást. 

1. Bárki a bal oldalon

Bár a 21 éves Gianluca Frabotta igen pozitív csalódás a csapat bal oldalán, nem valószínű, hogy pont ő lenne az, aki a legmagasabb szintű ellenfelekkel szemben hirtelen világklasszis teljesítményt fog nyújtani (de ne legyen igazunk). Vegyük például Achraf Hakimit: egy nagyon jó játékosról beszélünk, láttuk is a Coppa Italia mérkőzésen, hogy mennyire hiányzott az Inter csapatából a jobbszélső, és bár talán nem minden mérkőzésen kell ilyen szintű ellenféllel szembenéznie a Juve bal oldalának, mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy megette reggelire Frabottát, amikor szemtől szemben voltak, és ez minimum aggasztó. 

Érdemes azt is megemlíteni hogy a Juventus milyen szituációból kapott gólt az Inter ellen: Alexis Sanchez jól megtartotta a labdát, kitette Nicolo Barellának, aki elhúzott Alex Sandro mellett, és onnantól mindenki csak nézte, ahogy Lautaro Martinez megszerzi a vezetést a hazaiaknak a mérkőzés legelején. 

Sandro csak most épült fel a covid fertőzésből, és nem tudhatjuk, hogy ez mennyire befolyásolta a teljesítményét, azonban a vírus és a sérülés előtt is volt már rá példa, hogy jogosan kerekedett el a nézők szeme egy-egy megmozdulása után: az elmúlt 18 hónapban nem igazán sikerült állandó (jó) teljesítményt nyújtani a pályán. 

Federico Chiesa már sokkal jobban játszik, mint a szezon elején, és ez mindenképpen bíztató. Viszont ő a támadásokban tud igazán segítségére lenni a csapatnak, mivel bár elnyűhetetlenül és fáradhatatlanul megy előre, azonban nem a védekezés az erőssége.

Danilo a másik opció, akit nem igazán láthattunk kibontakozni, mivel Pirlo rendszerében a három belső védő egyikét játssza a pályán a szezon kezdete óta. Azonban ő egy igazi szélső védő, és abban a pillanatban, amikor egy kicsit jobban kell védekezni, kíváncsiak vagyunk, hogy vajon Pirlo meglépi-e, hogy Juan Cuadradot játszik a jobb szélen, három igazi középhátvéddel középen, és Daniloval a bal oldalon. Igazából mindegy is, hogy ki lesz az, aki a bal oldalt stabilizálja, a lényeget tekintve ugyanis teljesen mindegy: a csapat jelenleg sérülékeny azon a szélen.

2. Rodrigo Bentancur vagy Adrien Rabiot

Hónapok után végre Arthur is elkezdett életjeleket mutatni Torinóban, és azt a játékot játszani, amiben a Juventus szurkolói reménykedtek tavalyi leigazolásánál. A kis termetű brazil, aki még kisebb köröket leírva hihetetlen jól fedezi a labdát, végre úgy kezd játszani, mint aki nem favágóktól tanulta a mesterséget, és a passzjátéka is kezd rendbe jönni.

Arthur és Weston McKennie is megmutatta a szezon mostani szakaszához érve, hogy rendelkeznek olyan képességekkel, amikkel a többi középpályás sajnos nem. A brazil és az amerikai más és más dolgokban erősek, és jól kiegészítik egymást, azonban a tandemnek szüksége lenne még valakire, aki összeköti őket. Ez lenne vagy Rodrigo Bentancur, vagy Adrien Rabiot.

Mind az uruguayi, mind a francia játékos sokat robotol. Mindketten stabil, vagy épp jó teljesítményt nyújtanak a labdával. Időnként mindketten csodálatos dolgokra képesek. Mindketten jól tudnak felfutni a támadásokkal, és jól segítenek be a védekezésbe Azonban bár mindketten megvillantják időről-időre a bennük rejlő tehetséget, egyikőjük sem képes ezt folyamatosan hozni magas, de még megfelelő szinten sem az idei szezonban. 

Mindegy, mi történik, ezen a nyáron végre-valahára úgy tűnik, a Juventus prioritásként fogja kezelni a középpálya problémáját. Hogy ez Paul Pogba, Manuel Locatelli, Hussem Aouar, vagy valaki más lesz, az fél év múlva kiderül, de ha addig is nem akarja a csapat, hogy simán átrohanjanak rajta a középpályán, akkor vagy Bentancurnak, vagy Rabiotnak szintet kell lépnie. Ez esetben pedig lehet (de csak lehet), hogy megtarthatják pozíciójukat a keretben a következő szezonban is.

3. Cristiano Ronaldo

Cristiano Ronaldo egyedül nyerte meg a csapatnak a Coppa Italia elődöntőjének első mérkőzését.

A portugál szupersztár még mindig képes rendszeresen ilyen teljesítményre, és ha tippelni kellene, akkor azt mondanánk, hogy ezt még egyszer-kétszer (háromszor, négyszer…) meg kell majd ismételnie ebben a szezonban, ha a klub trófeákat akar nyerni (a Szuperkupát nem számítjuk). Bár CR7 igen lenyűgöző számokat produkál, hiszen a cikk írásának időpontjában már 22 gólnál jár az összes idei tétmérkőzésen, azonban nem lehet nem észre venni mostanában előforduló hullámvölgyeket a játékában. Ezek az alkalmak részben, de lehet, hogy egészben sem az ő hibájából alakulnak ki, és ha a tét igazán nagy, akkor az Öreg Hölgy ezidáig mindig számíthatott rá. Azonban Ronaldonak ezt a teljesítményt folyamatosan kellene hoznia, és hozzátennie a csapat teljesítményéhez azt a pluszt, amelyet tényleg csak ő tud. 

Összességében tehát elmondható, hogy a keret bal oldala komoly aggodalomra ad okot, csakúgy, mint a középpálya bizonyos elemei, azonban ha Pirlonak sikerülne valamit előhúzni a cilinderből, és a játékosok elkezdenének felnőni a feladathoz, akkor Ronaldonak végre olyan hátországot tudna biztosítani a csapat, amellyel a BL-ben, a Kupában és a Serie A-ban is esélyessé lépne elő az Öreg Hölgy, és még a triplázásról is el lehetne kezdeni suttogni.