2 perces olvasási idő

Tegnap este őrült, és a csapatok hírnevének megfelelő izgalmakat hozó mérkőzést láthattunk az olasz fővárosból. A Roma a Juventust fogadta, és amikor már úgy tűnt, elszállt az esély a Zebráknak, két gólos hátrányból megfordította a csapat a mérkőzést, és nyert.

Mindazonáltal ez a fantasztikus fordítás nem jöhetett volna létre, ha a háttérben nem keverik meg a kártyákat.

Max Allegri egy mérkőzésre szóló eltiltását töltötte, azonban a stratéga nem tartotta magát távol a mérkőzésről. Sőt mi több, nyári visszatérése óta valószínűleg ez volt a csapat legjobb második félideji teljesítménye.

Ahogy valószínűleg a teljes nézőközönség, úgy a livornói mester is konstatálta, hogy Rodrigo Bentancur nem sok vizet zavar a pályán (és akkor még finoman fogalmatunk), így az a döntés született, hogy Arthurt küldi be a pályára az uruguayi helyett.

A brazil játékos pedig igen hasznos játékkal hálálta meg a bizalmat, azonban nem csak ő kellett a feltámadáshoz.

A korábbi Barcelona játékossal a pályán ugyanis Manuel Locatelli végre nem registaként volt kénytelen játszani, ez pedig felszabadított sok, addig lekötött támadó energiát.

Az olasz játékos zöld lámpát kapott ahhoz, hogy box-to-box középpályás legyen, és ez pontosan az a helyzet, amiben ő a legerősebb (kérdezzük csak meg erről Roberto Mancinit).

Locatelli így felléphetett a támadásokkal, a Juventus pedig végre úgy tudott játszani, hogy volt egy középpályása, aki valóban gólveszélyes.

Természetesen nem beszélnénk erről, ha nem lett volna Dejan Kulusevski egyenlítő gólja, Mattia De Sciglio csatárokat megszégyenítő, győztes lövése, Alvaro Morata harcossága, és Wojciech Szczesny pontokat érő védése, azonban mindez azzal kezdődött, hogy Locatelli végre elkezdett veszélyesen felfutni a támadásokkal, és pontosan érkezett Morata pontos labdájára.

A lényeg az, hogy Allegri legényei 3 ponttal távoztak az Örök Városból, azonban talán sokkal fontosabb, hogy láthattuk: hogyan is kellene kinéznie a Juventus középpályájának.

Weston McKennie jó helyen van ott, ahol van, azonban Locatelli sokkal veszélyesebb lehetne, ha többször rakná a Mister támadóbb pozícióba.

Az kérdéses, hogy Arthur vajon folyamatosan partner tudna-e lenni ebben, azonban amíg nincs jobb opció, valószínűleg őt kellene Locával együtt játszatnia Allegrinek, mivel ő elvégzi azt, amit az olasz nem szeret, cserébe a friss európabajnok játszhat ott, ahol igazán tud.

Ha másért nem is, legalább azért kellene megpróbálni, mert Bentancur és Rabiot “produkciójánál” rosszabb már nem lehet.